|
Feltételezem, hogy épeszű magyar ember mostanában nem tervez utazást az arab öbölbe. Különösképpen Iránba nem, mert bár a perzsa utódok vendégszeretete közismert, az ottani közbiztonsági helyzet nem igazán fehér embernek való. A karácsonyi ünnepek környékén Decsi Tamás árpádföldi kardvívó mégis egy iráni utazás ötletét forgatta a fejében. – Irán valóban nem a legbiztonságosabb úti cél, de mit csináljak, ha éppen ott rendezik a 2010-es esztendő első Világkupa versenyét. S mivel tudom, hogy az utazást rajtam kívül az egész nemzetközi mezőny kockázatosnak tartja, ezért ott egy esetleges győzelemre is nagyobb lehetőség nyílik. Márpedig ez sokat javíthatna a világranglistás helyezésemen.  | Decsi Tamás |
Aztán jött az új esztendő, de úgy tűnt az utazásból mégsem lesz semmi. A Tamás által említett Világkupa versenyt ugyanis a Perzsa-öbölben található, de Iránhoz tartozó Kish-szigetén rendezték. Ide pedig két úton juthattak el a versenyzők: vagy Teheránon keresztül, vagy pedig a szomszédos Dubai-on keresztül. Az előbbivel az volt a baj, hogy Teheránban hosszú időt kellett volna várakozni a csatlakozásra, és a teheráni éjszakai tartózkodástól még a kalandvágyó magyar sportoló is tartózkodott. Dubai sem tűnt jó megoldásnak, oda ugyanis csak vízummal léphetnek be az európai utasok, ugyanakkor a 21.000 Ft-ért adott vízum csak egyszeri belépésre jogosít. Ezt azonban már az iráni gépre való átszállás előtt elveszik az embertől, így a dubai visszaút lehetősége már a transzfernél le is zárul. – A magyar válogatottbeli társaim nem is vállalták ezeket a kalandokat, én azonban folyamatosan kapcsolatban álltam az iráni szervezővel. Ő pedig biztatott, hogy vágjak neki, biztos találok majd a reptéren valamilyen megoldást. A Világkupa versenyen való részvételt a Magyar Vívószövetség nem támogatta anyagilag. A verseny így önköltséges volt a Decsi-család számára. Ráadásul a közel 300.000 Ft-os út nem sok jóval biztatott. Irán legközelebbi külképviselete a bécsi konzulátus volt, onnan tehát nem tudott a magyar vívó tanácsot kérni. A magyar utazási irodák, és az Emirates légitársaság budapesti képviselete pedig nem javasolta az árpádföldi sportolónak az utazást. – Az iráni szervező tanácsára egy kézipoggyásszal indultam el január 8-án. Ez azt jelenti, hogy sem kardot, sem sisakot nem vittem a versenyre. Tudtam ugyanis, hogy a szervezők ezeket az eszközöket biztosítják majd a számomra. A dubai gép Bécsből indult, de már schwechati repülőtéren gondjaim akadtak. A gépem ugyanis több mint 4 órás késéssel szállhatott csak fel. Hajnali 3 órakor érkeztem meg Dubaiba. A kézipoggyász révén egy útlevél-ellenőrzést megúsztam, de tudtam, hogy csak a csoda segíthet a többi ellenőrzőpont elkerülésében. Végül találtam egy ügyintézőt a reptéren, aki hajlandó volt segíteni. Ő aztán hívott egy rendőrt, aki egy mikrobusszal a reptéri kifutón átvitt az iráni géphez. 10.05-kor értem a másik terminálba, és a Kish-i járat 10.45-kor indult. Szerencsém volt, hogy időben átértem, ráadásul a vízumom is megmaradt. A versenyen az előzetes várakozásoknak megfelelően nem sokan indultak. Decsi Tamás, az eddigi eredményei, illetve a világranglistás helyezése alapján a legnagyobb név volt a résztvevők között. – Az iráni és kuvaiti indulókon kívül a grúzok, a bolgárok és a lengyelek is vállalták az utazást. Sőt, mivel Kish-szigetén nem csak kard, hanem párbajtőr világkupa-versenyt is rendeztek, még angolokkal és ausztrálokkal is találkoztam. Magyar azonban csak egyedül én voltam. Az árpádföldi kardvívó, aki 2007-ben tagja volt a Szentpéterváron világbajnoki címet nyerő magyar csapatnak, 2009. őszén pedig az Antalya-ban megrendezett világbajnokságon egyéniben és csapatban is bronzérmet szerzett, az első számú kiemeltje volt a 35 fős mezőnynek. Ez azt jelentette, hogy szombaton nem kellett vívnia. Vasárnap aztán a 32-es táblán már pástra lépett. Első ellenfele egy kuvaiti kardozó volt, akivel nagyon szoros asszót vívott. 13-12-nél talán az is eszébe jutott, hogy megérte-e egyetlen asszó kedvéért ennyit szenvedni. Szerencsére az utolsó két találatot ő vitte be, és máris a következő fordulóra készülhetett. A következő ellenfelét, egy grúz vívót simán elintézte (15-6), majd a négy között egy bolgár várt rá. Tamás azonban taktikus vívással 15-12-re győzött. – A másik ágon egy ismertebb lengyel és egy iráni vívott egymással. Mindenki a lengyelt várta a döntőbe, de végül az iráni nyert. Ő volt egyébként ennek a versenynek az előző évi győztese. Jómagam az őszi világbajnokságon a legjobb 64 között találkoztam vele, ahol 15-8-ra győztem. A mostani Világkupa fináléjában is ugyanez az eredmény született. Tamás útja hazafelé már nyugodtabbnak bizonyult. A kölcsönkardot és fejvédet leadva ismét Dubai felé vette az  | Decsi István és Decsi Tamás |
irányt. Az egyszeri belépésre jogosító vízummal már könnyedén átléphette a határt. Mivel a bécsi csatlakozásig egy napja még megmaradt, a különleges város nevezetességeit is volt ideje megnézni. Bécsben aztán várta már az édesapja. Decsi Tamás abban a szerencsés helyzetben van, hogy az apja egyben az edzője is. Decsi István természetesen nagyon büszke volt fia és tanítványa sikerére. – Tamás a verseny előtt az ötödik volt a világranglistán. Tudtuk, hogy ezen a versenyen az előtte állók nem vesznek majd részt, s mivel tavaly mi sem vettünk részt az iráni Világkupán, Tamás minden eredménnyel csak pluszpontokhoz juthatott. A győzelemért végül 32 pont járt, amivel az ötödikről mindjárt a második helyre sikerült előrelépnie. A Decsi házaspár örömmel és némi megkönyebbüléssel fogadta január 12-én a világ egyik legfurcsább térségéből hazatérő fiúkat. A két szülő számára külön örömet jelentett az is, hogy első szülött fiúk (Tamás bátyja), Decsi András is velük ünnepelhetett. Az egykori válogatott kardvívó ugyanis évek óta a hongkongi kardozók munkáját irányítja, de az év elejét ázsiai csapatával éppen Budapesten töltötte. Mint mondta, a magyar fővárosnál keresve sem találhatott volna jobb helyet az edzőtáborozáshoz. Arrafelé ugyanis még erre is tudnak pénzt költeni a sportág vezetői. Nálunk azonban egyre inkább Tamáshoz hasonló kalandokra van szükség ahhoz, ha egy magyar világbajnok vívó részt kíván venni egy külföldi Világkupa versenyen. (M) |
