Tollal és fecskendővel írja a riportkönyvet

Moldova György már megint mesterkedik valamiben. Ezúttal azonban nem egy vitatott történelmi személy életét szeretné feldolgozni, nem is egy nemzetközileg ismert kémszervezet mindennapjaiba kívánja bevezetni az olvasóit, hanem egy látszólag hétköznapinak tűnő foglalkozást, a tűzoltók munkáját szeretné minél jobban megismerni és megismertetni velünk. Ehhez viszont arra van szüksége, hogy minél több tűzoltóval találkozhasson, minél több szakemberrel beszélgethessen, és minél több személyes élményt szerezhessen a lánglovagok mindennapjairól. Mivel magának a szervezetnek is érdeke, hogy a neves író minél alaposabb betekintést nyerhessen a tűzoltók életébe, a parancsnokságok azt az utasítást kapták a felső vezetéstől, hogy Moldova György minden kérdésére válaszolniuk kell.

Az író természetesen nem egymagában járja a fővárosi és a megyei szervezeteket, hanem Mayer István nyugalmazott tűzoltóezredes társaságában, aki nem csak a szakmai kérdésekben, hanem a helyi tűzoltókkal való közös nyelv megtalálásban is segít neki. Nagyrészt neki is köszönhető, hogy december végén Moldova György az Észak-Pesti Mentési és Tűzoltási Parancsnokság Egressy úti tűzőrségébe látogatott. A zuglói laktanyában ugyanis aznap egy meghitt ünnepségre került sor. Füredi Antal tűzoltó őrnagy, régióparancsnok egy rögtönzött állománygyűlésen Raffai Pál nyugalmazott tűzoltózászlóst köszöntötte abból az alkalomból, hogy a tolókocsis tűzoltót november 19-én Varga Zoltán önkormányzati miniszter példamutató szolgálatáért elismerésben részesítette. Mivel az eseményen Moldova György is jelen volt, első kézből tudhatta meg, hogy ez az elismerés csekély 26 évet váratott magára. Raffai Pál ugyanis 1982-ben lett hivatásos tűzoltó, ám alig egy évi szolgálatot követően, 1983. októberében egy motoros fűrész gyakorlaton olyan súlyosan megsérült, hogy azóta tolókocsiban kénytelen élni az életét.

Moldova Györgynek persze voltak kérdései a nyugalmazott tűzoltóhoz, és a válaszokat valószínűleg mi is olvasni fogjuk majd a tűzoltókról készített riportkönyvében. Mint ahogyan azokat az élményeit is, amelyeket a kivonulások során szerzett. Mayer István ugyanis elárulta, hogy védencével minden laktanyai (tűzőrségi) látogatásukra úgy készülnek, ha a riportalanyok riasztást kapnak, akkor maguk is védőruhát öltenek, és velük mennek a helyszínekre. (M)