Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.28. csütörtök
Gedeon, Johanna
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28658817
   « Vissza

Egy kis nosztalgia: a múlt század hősei...

 « Cikkek és hírek 
2010. február 19.
 
Akik  80'előtt születtek...."Akik 1980 előtt születtek, azok  valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De  tényleg!

Gondolj csak bele, 1980 előtt  születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem  volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont  bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A  gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt  semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem  voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,  nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.  Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt  se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a  szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő  között, miért pazaroljak hát rá külön szót.Mi nem nagyon unatkoztunk,  ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a  szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv  telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő  fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem  tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt  hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk,  eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit  nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Sőt! Ha az erősebb elgyepálta  unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és  a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az  iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak  anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi  mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de  még egy McDonald's-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is  helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.  Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit  tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis  itt vagyunk.A kakaóban nem volt A, B, C, D és E  vitamin, viszont "Bedekó"-nak hívták és már ez is elég volt a  boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az  édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak  kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC  pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még  háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki  már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg ZX Spectruma (az egyfajta  számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról,  Videojátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről,  DVD-ről, Surround Sunodról, Internetről, Fitnesz-Club kártyáról vagy  mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok,  akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong  asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és  beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az  övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt  vagyunk.Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor  játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával  dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi  seb pedig  begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor  még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt  csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem  tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette  a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot,  más átszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil  sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig  az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha  egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és  nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.  Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak  mellénk.Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség,  a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.Ismertük ezeknek a szavaknak a  mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt  kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "

 

beatles

A kép illusztráció 

 

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. március 20.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez