Varró Dániel fiatal kora ellenére máris történelmet írt. A mindössze 33 éves szerző ugyanis az egyetlen olyan költő a magyar irodalomtörténetben, aki már életében kivívta azt, hogy érettségi tétel lehessen. A „Bögre azúr”, a „Túl a Maszat-hegyen” és az „Állatok a Tubusból” című kötetek szerzője azonban nem csak a középiskolások körében, hanem az alsóbb oktatási intézményekben is rendkívül népszerű. Az általános iskolákban nincs olyan ünnepély, és nincs olyan versmondó verseny, ahol egy vagy több Varró Dániel-vers ne hangozna el. A zuglói Móra Ferenc Általános Iskola ebben az esztendőben azonban ennél is továbbment, és a 2009/2010-es tanév kezdetén egy programot indított el annak érdekében, hogy a fiatal költő művészetét népszerűsítse. A program lényege a következő volt: Varró Dániel gyerekversei valamennyi alsó tagozatos osztályban tananyaggá váltak. De nem a hagyományos értelemben vett órai tananyaggá, hanem minden osztály szabadon dolgozhatta fel a témát. Volt olyan közösség, amelyik dramatizálta a költő verseit, máshol inkább a memoriterekre helyezték a hangsúlyt. Olyan osztály is akadt, ahol a versekhez illusztrációkat készítettek a gyerekek, de a legeredetibb ötlet az volt, hogy a hagyományos februári farsangi mulatságon a Túl a Maszat-hegyen szereplőinek öltözött jelmezesek különdíjban részesültek. Az idei farsang azonban nem csak ezért volt izgalmas esemény a zuglói iskolában. A február 12-én megrendezett program előtt ugyanis magát a költőt is vendégül láthatta az iskola. Varró Dániel délelőttre ígérte a jövetelét, amit aztán be is tartott. A tornatermet zsúfolásig megtöltő alsós diákoknak mindössze néhány percet kellett várakozniuk, Varró Dániel ugyanis hamar eligazodott a Füredi lakótelepen, és a havas parkolóban is sikerült hamar letennie a kocsiját. A fiatal költő tudta, hogy diákokkal kell majd találkoznia, de arra nem számított, hogy egy egész tornateremnyi gyerek vár majd rá. Látszott, hogy a fülsüketítő tapstól kissé zavarba jött, és a számára elhelyezett fotelbe is feszélyezetten ült le. A megpróbáltatásainak azonban nem ért vége: először a házigazda iskola tanulói szembesítették őt a költészetével. Varró Dánielnek végig kellett hallgatnia, amint a 7-8 éves előadóművészek elszavalják a verseit. Ezt követően a nézőtéren helyet foglalók kérdésekkel árasztották el őt. Ő pedig megpróbált mindegyikre türelmesen megfelelni. Mikor kezdett verseket írni? – 12 éves koromban. Miért lett költő? – Mert diákként tetszett, hogy Petőfi és Arany János is egy-egy verssel (a János vitézzel és a Toldival) milyen nagy sikereket ért el. Én is utánozni akartam őket, és megírtam az első eposztrilógiámat, a Nyuszikát, a Nyuszika szerelmét és a Nyuszika estéjét. Honnan vette a verseihez az ihletet? – Például a Túl a Maszat-hegyen című kötetemet egy óvodatársam ihlette meg. A főhőst róla mintáztam, ilyen szempontból valóságon alapul a mese. Mit írt legutoljára? – Legutoljára? Egy verset a feleségemnek. A születésnapjára kapta tőlem. Körülbelül ilyen stílusban zajlott a Mórában az első író-olvasótalálkozó. Azzal a különbséggel, hogy az alsós diákok egy picit hamarabb elfáradtak, mint egy nagyobbak alkotta fórum résztvevői. A pedagógusok látva a gyerekek fészkelődését arra kérték a vendéget, hogy „pihenésképpen” dedikálja a gyerekek által behozott versesköteteket. Nos, ez ismét megpróbáltatást jelentett a fiatal a költőnek, akinek ezt követően jó fél órán keresztül kellett osztogatnia az aláírásait. A február 12-i esemény, az azt követő farsangi mulatsággal egyetemben a Varró Dániel-program végét is jelentette. Ugyanakkor két dologban biztosak lehetünk: egyrészt Varró Dánielt egyhamar nem fogják elfeledni a diákok, másrészt a program sikerén felbuzdult pedagógusok a jövőben még további ismert magyar írókat vagy költőket is beiktatnak majd a tananyagba. (M) |