CÍMLAP |
|
Cikkek és hírek |
|
Portaszolgálat |
|
Balesetek |
|
Tűzoltósági hírek |
|
Rendőrségi hírek |
|
Polgármesteri interjú |
|
Természetgyógyászat, szépség és egészség |
|
Horoszkóp, asztrológia |
|
Receptek |
|
Videók |
|
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek |
|
Archívum |
|
Archívum |
|
Képgalériák |
Helyi Hírek laphálózat |
|
Legutóbbi számaink |
Archívum - HH XVI. |
Archívum - HH XVII. |
2004 előtti számaink |
Megjelenési időpontok |
Lakossági aprók |
|
Hirdetésfeladás |
Látogatók: 28654169
|
2010. június 16.
|
|
|
Június 4. eddig (nem hivatalosan) a Nemzeti Gyász Napja volt, ám az újonnan megalakult Parlament első döntéseinek eredményeképpen idéntől a Nemzeti Összefogás Napja lett. Óriási különbség van a két megnevezés között: az egyikből (az utóbbiból) ugyanis lehet, míg a másikból (az előbbiből) képtelenség erőt meríteni. Ez vezérelhette az országgyűlési képviselőket akkor is, amikor szintén az első feladataik közepette körülbelül tízperces vitát követően módosították az állampolgársági törvényt. Ezzel akartak ugyanis lehetőséget teremteni az elmúlt kilencven évben kétszer is kirekesztett határon túli magyaroknak. 1920. június 4-én 16.32 perckor a Versailles melletti trianoni nyári kastélyban a Károlyi kormány küldöttsége aláírta azt a gyalázatos békedekrétumot, mely Magyarország kétharmadának elcsatolását jelentette. A több millió honfitársnak az anyaországból való kirekesztésével járó szerződés hatása megrázó volt. 1920. június 5-én az egész országban megállt az élet. Nem jártak a villamosok, zárva maradtak az üzletek. A két világháború között a politikai vezetők többször is kísérletet tettek a határok visszarendezésére, még a Tanácsköztársaság idején alakult Vörös Hadsereg is megküzdött a Felvidékért. A 30-as évek legvégén Horthy Miklós kormányzó nem véletlenül csatlakozott a hitleri politikához. A német kancellár ugyanis a nagy Magyarország visszaállítását ígérte neki. Az ezer sebből vérző, megcsonkított Magyarország másodszor is beleugrott a háborúba, és másodszor is a rossz oldalon fogott fegyvert. Az eredmény pedig ismert: a győztes szövetségesek egyrészt ismét visszaállították a csonka határokat, másrészt az országot is a szocialista oldal kapta meg. Trianon 40 évig nem volt beszédtéma az országban. Pontosabban csak szűk családi körben suttogtak róla. 1989-ben úgy tűnt, ebben a tekintetben is változás lesz. Nos, nem lett. Az aktuális kormányoknak ugyanis más, fontosabb dolguk is akadt annál, hogy az 1920-as békeszerződéssel foglalkozzanak. Az Orbán kormány 1998-2002 között megpróbált ugyan rendezni néhány még érvényben levő magyarellenes nemzetközi kérdést (lásd a Benes-dekrétumokat), ám az igazán nagy kérdésekben nem volt ideje és elég lehetősége dönteni. Trianon sebeinek gyógyítására azonban 2004-ben váratlanul egy újabb lehetőség nyílt. Az akkor már ellenzékben működő jobboldalnak sikerült ugyanis népszavazást kiíratnia a határon túli magyarok kettős állampolgársága ügyében, ám az akkor hatalmon levő MSZP-SzDSz koalíció gyalázatos kampányt folytatott az üggyel kapcsolatban. Azt ugyan nem tudták elérni, hogy a többség nemmel szavazzon, de azt igen, hogy a megzavarodott emberek távol maradjanak a voksolástól. Ennek eredményeképpen érvénytelen lett a népszavazás, és emiatt évekig a szomszédos országok megalázó tréfáinak céltáblái lettünk. És akkor ugorjunk a jelenbe: a 2010. áprilisában megválasztott új Parlament már májusban módosította az állampolgársági törvényt, majd, ahogy már a bevezetőnkben is említettük, a honatyák június 4-t a Nemzeti Összefogás Napjának nyilvánították. És hogyan kapcsolódik mindehhez a kerület? Nos, a helyi politikusok és civil | A menet a Hősi emlékműnél tartott ünnepséggel zárult | szervezetek mindig is nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti múlt emlékeinek az ápolására. A kerület három turul szobra, a Tóth Ilonka Emlékmű, az öt falu szobrai, emléktáblái mind azt bizonyítják, hogy a Kertvárosban él és virágzik a nemzeti öntudat. Ennek eredménye volt, hogy immár évek óta minden június 4-én a Prodám utcai hősi emlékműnél megemlékeztek Trianonról. Idén azonban ez a megemlékezés az átlagnál is komolyabb volt. A szervezők úgy vélték, hogy egy-egy gyászmenettel állíthatnak igazán emléket a 90 évvel ezelőtti nemzeti tragédiának. A menetek két helyszínről, Cinkotáról és Rákosszentmihályról indultak. Az előbbihez Árpádföldről, az utóbbihoz pedig Sashalomról csatlakoztak az emlékezők. A két menet végállomása egyaránt a mátyásföldi Hősi Emlékmű volt. A szentmihályi menetet a két főszervező, Szatmáry László képviselő és Petrovics Sándor, a Kovász Egyesület elnöke vezették. Ők már a szentmihályi Hősök terén is megemlékeztek az ország szétszakításáról, majd előbb a Templom téri Mindszenty-szoborhoz vonultak, utána pedig a Havashalom parkban található Szent István Emlékműhöz sétáltak át, ahol találkoztak a sashalmi felvonulókkal. A menet innen már egyenesen a Prodám utcába ment, útközben egy főhajtás erejéig megálltak még a Veres Péter úti Horthy-emléktábla előtt. A Prodám utcában már sokan várták őket, többek között a Déli Harangszó Baráti Kör Egyesület, a lovagrendek, a Mátyásföldi Lovas Egylet, melynek a tagjai honfoglaló magyaroknak, Mátyás kori lovagoknak és 48-as huszároknak voltak beöltözve. Az alkalmi színpadon a Szent Korona és a királyi ereklyék hiteles mása volt. A közel kétórás megemlékezésen aztán sokan szót kértek: pedagógusok és diákok verseket szavaltak, történészek, civilek pedig a trianoni békét és annak hatásait elemezték. Kovács Péter polgármester és országgyűlési képviselő utolsó szónokként szólalt fel. Ő pedig a magyar Parlament üzenetét adta át a megemlékezőknek. Eszerint Trianonnak erőt kell adnia ahhoz, hogy a nemzet ismét összefoghasson, s ha ez sikerülne, akkor újból erősek lehetünk majd a térségben és Európában. (M) |
|
|
|
Ferenci Kiadó Bt. •
1162 Budapest, Hermina út 16. •
Tel.: [1] 405-5919 •
E-mail cím: hh@hh16.hu
|
|
Hazai és nemzetközi időjárás
|
|