|
Ami kicsiben, az nagyban…
Március 20-án délelőtt egy részleges napfogyatkozással elbúcsúzik az asztrológiai óév. Ez a tavaszi napéjegyenlőség napja. A nagyobbik fővilágosító magyar idő szerint 23 óra 46 perckor átlép a Kos jegyébe, s ettől kezdve – gyakorlatilag másnap reggeltől – más erők hatnak ránk, és alakítják az életünket.
Tavasszal sokkal könnyebb új dolgokat kezdeni, s a közelgő húsvét ugyancsak a jövő felé fordítja a gondolatainkat.
A bolygók most fürgébben haladnak égi pályájukon. A Merkúr, a Vénusz és Mars egyaránt öles léptekkel szalad előre, s gyors mozgásuknak megfelelően mi is több kedvet érzünk a mozgáshoz, gyorsabban gondolkodunk és hamarabb teszünk valamit.
Ugyanakkor a Szaturnusz visszafordult a Skorpió jegye felé. Távolodva a Neptunusz ködösítő fényszögétől, gondolataink kitisztulnak, a valóság és álom közti határ nyilvánvalóbbá válik. (Remélhetőleg már sokat tettünk a gondolatok és a környezet megtisztításáért az előző hetekben.)
Fordítsuk most a figyelmünket a Kos hava, illetve a húsvét felé. Általában véve érdemes az életünkben jobban ügyelni a kezdetekre, mert minden kezdetben benne rejlik az egész folyamat. Jó kezdet fél siker, mondja egy másik bölcsesség.
Nem mindegy ezek szerint, hogyan, miként kezdődik a mostani asztrológiai év, a tavasz. Ha túl vagyunk a nagytakarításon, s netán valamilyen böjtkúrát sikerült beiktatni, magyarán megszabadultunk a múlt nyomasztó terheitől, testi és lelki szinten egyaránt, akkor következhet a húsvét. Felekezeti hovatartozástól függetlenül, ilyenkor mindenki beszerzi a jellegzetes, mély jelképiséggel bíró ételeket: sonkát, tojást, bárányt, kalácsot. Ugyancsak világnézettől függetlenül minden nő utálja a locsolkodást. (E téren a férfiak nevében nem tudok nyilatkozni.) Azonban mindezen túl, létezik egy nagyon szép, s jelentőségteljes szokás, ez pedig a hímes tojás készítése. Ezúttal megpróbálkozhatnánk a klasszikus, évezredes stílussal, eltekinthetnénk az új, kreatív díszítési módoktól, mint amilyenek példának okáért óvodásoknak való cuki matricák. Azért érdemes visszanyúlni a régi mintakincshez, mert a hímes tojás a hagyományos mintázattal valójában egy térbeli világmodell.
A világmodellek feladata pedig az embert körülvevő világegyetem értelmezése, magyarázása. Léteznek felülnézeti modellek – legegyszerűbb a körbe zárt kereszt –, szemből- vagy elölnézetiek, jellemzően az ég és a föld között középen az égig érő fával. A kettő kombinációja a térbeli világmodell, pl. a világ eredetének tartott világtojást szimbolizáló hímes tojás. Maga a tojás díszítés nélkül is a világ képmása: magában foglalja az életet, a kezdetet, az eget és a földet, a Napot és a Holdat.
A viasszal írt, karcolt, maratott tojásokra a geometrikus, szimmetrikus mintázat jellemző. A vízszintes osztókör egy alsó és egy felső részre osztja a tojást: az égre és a földre. A függőleges osztóvonal a világfa (életfa, égig érő fa). Minden négyes felosztás az isteni rendnek, a tökéletességnek a leképeződése a földön. A négy évszak, a négy égtáj, a négy folyó, a kártya négy színe, a hold négy fázisa – a négyesség a világ teljessége, az ember számára érthetőbb formában. Ami fent van, azonos azzal, ami lent van. A makrokozmosz és a mikrokozmosz, a világ és benne az ember voltaképpen ugyanaz. A motívumok sokfélék lehetnek: gereblyés, csillagos, leveles, szíves, rozmaringos, kakastaréjos, de a szerkezetükben fellelhető egy mély értelmű hasonlóság. A világmodell arról beszél, hogy az ember folytatója a teremtésnek. Próbálkozzunk csak az idén ezzel a szemlélettel kidíszíteni egy piros tojást, s megtapasztalni általa a bennünk rejlő világformáló teremtő erőket.
Tóth Éva Ágota |
