Elküldött az asszony narancsért az Arany János utcai Spar-ba, és mondta, hogy jól szedjem meg azt a vedret, ami most akciósan alig több mint ezer forint. A műszaki egyetemen ábrázoló geometriából voltam a legjobb, tehát mérnöki szemmel fogtam a feladatnak: koncentrikus köröket képzeltem előbb kisebb, majd nagyobb narancsokból, középen csúcsosodva, majd ahogy bővült a vödröcske átmérője, úgy nagyobbodtak a narancsok. A vödörből kiérve már nehezebb volt, de ott is sikerült stabilizálni a helyzetet. Majd elfogott a kétség, hogy szabad-e ilyen mohónak lennem, s odaszólítottam egy eladót, hogy szabad-e ilyen nagyon megrakni a vödröt. Összecsapta a kezét, s odainvitált a mérleghez: közel volt a hét kilóhoz. Állítólag itt ez még senkinek nem sikerült... Aztán megismételtem a mutatványt, immár látványosabban: az utolsó narancsot a pénztárnál kell feltenni, mert így nem szállítható. Bér-rakást bármikor örömmel vállalok: Ferenci Zoltán |