|
Aktív önkormányzati részvétellel zajlott az idei lomtalanítás – részben a közterület-fenntartókat segítették, részben pedig a lomizókkal és a szabálytalankodó lakosokkal szemben intézkedtek. A július 9-ig tartott lomtalanítás eseményeiről Szabó Tamás polgármesteri kabinetvezetőt kérdeztük.
Mint megtudtuk, nagyon kedvező előjel volt, hogy Szász József alpolgármester aktív közreműködésével sikerült a lomtalanítás tervezett idejét egy hónappal előbbre hozni, ami így július vége helyett június 26-án kezdődött. Ezzel sikerült elérni, hogy az akció nem esett egybe a nagy nyári szabadságolások időszakával.
– Ez nem csak a lakosságnak volt szerencsés, hanem nekünk is, akik felügyeltük az akciót – mondta Szabó Tamás kabinetvezető. – A másik, amiért idén olyan jól sikerült a lomtalanítás, hogy az FKF tán még soha nem volt ilyen szervezett, mint az idei évben. A kapcsolattartás minősége, a reakcióidő rövidsége messze felülmúlta a korábbi években tapasztaltakat – egyszóval idén parádés volt az együttműködés!
– Az önkormányzat csak támogatni tudja a lakosság védelmében ezt a tevékenységet: felügyelünk a közterületek rendjére, információkat biztosítunk, és a közterületfelügyelet a napi munkája mellett igyekszik elvégezni azokat a tevékenységeket, amelyek ilyenkor szükségesek. Például próbálja kiszorítani azokat a lomizókat, akik nem megfelelő műszaki állapotú járművel jönnek, esetleg hangoskodnak, riadalmat keltve a lakosságban. Az önkormányzat ehhez biztosította a Közterület Felügyeletet, Vigh Andrást, mint közbiztonsági referenst, a Mezei Őrszolgálat munkatársait, és a Kerületgazda Szolgáltatót. Ők azt a feladatot végezték, hogy ami a lomok után szemétként ottmaradt, azt az FKF-fel egyeztetve összegyűjtötték, majd tovább szállították a következő átvevőhelyre – megkönnyítve ezzel az FKF munkáját, gördülékenyebbé téve a folyamatot.
A lomharc utolsó állomása: az elszállítás
Mindezeket a tevékenységeket Szabó Tamás koordinálta, és az önkormányzat részéről összesen 15-en vettek benne részt. A lomtalanítás ideje alatt reggel 7-től hajnal 2-ig folyamatosan jelen voltak a közterületen, rugalmas munkaidőbeosztással.
A korábbi években bevett gyakorlat volt, hogy kerületen kívülről is ide szállították a lomokat, mégpedig igen nagy mennyiségben. Ezt az idei évben sikerült megakadályozni – érdekes tapasztalat, hogy még Érdről is hoztak volna ide lomokat. A lomhurcolók egy része olyan kerületi lakos volt, aki nem akarta, hogy a háza előtt guberáljanak, ezért más portája elé szállította volna a saját lomjait, ami viszont szabálytalan.
Meg kell azonban azt is említeni, hogy a lakosság soha nem volt még ennyire együttműködő, valószínűleg rájöttek, hogy a rend betartása a saját érdekük is. 85 százalékban tartották magukat a meghirdetett kirakodási időpontokhoz, ezzel lehetővé téve, hogy meg lehessen védeni a közterületet a problémáktól.
Kevésbé pozitív velejárója a lomtalanításnak azok az „autók”, amelyek ilyenkor a környéket ellepik: rettenetes állapotban lévő csotrogányok, kiiktatott katalizátorral, koromfelhőt ontva, se elindulni, se megállni nem nagyon tudnak, de legalább van érvényes műszakijuk!
Volt egy sunyi lerakó, aki a sötétedést kihasználva azbeszt pala törmeléket borított le a Szent Györgyi iskola oldalánál az Iskola utcában, de szerencsére egy ott lakó felhívta rá a figyelmet, így tudtak gyorsan intézkedni. Fóliával jól becsomagolva izolálták, majd kora hajnalban el is szállították, a helyét pedig alaposan feltakarították. Az azbeszt törmelékkel a legnagyobb probléma, hogy a legkisebb szél is felkapja az apró részecskéit, amelyek a tüdőbe kerülve hasonlóképp viselkednek, mint a parlagfű pollenje: kis kampócskáival belekapaszkodik a tüdő belső felületén a hörgőkbe, és elvileg onnan aztán soha többé el nem távolítható. Lappangási idő 10-40 év… Az azbeszt köztudottan erősen rákkeltő anyag, ezért nagyon nagy elővigyázatossággal kell eljárni, veszélyes hulladékként kezelve, zárt konténerben lehet csak szállítani.
Az úgynevezett „lomizók” viszonylag stabil gárdával dolgoznak, és nem is volt velük különösebb probléma. Ilyen állandó társaság, egy család jár vissza például évek óta a Pálya utcai kis lakótelepre, ahol nem engedik, hogy bárki törjön-zúzzon, vigyáznak a területre, különválogatnak, elvisznek mindent, és viszonylag szép rendet hagyva maguk után lakosság-barát módon teszik a dolgukat.
A lomizás, mint életforma anyukával, apukával, babával, nagypapával a kupac mentén
Sajnos azért nem mindenhol ilyen pozitív a kép, Kisszentmihály környékén például egy kissé arrogáns társaság jelent meg, akikkel máshol, más napon nem találkoztak, de szerencsére itt is kezelhető volt a helyzet. Nem lehet azonban általánosítani a „lomizókkal” kapcsolatban, vannak ilyenek is, olyanok is, de olyat nem találtak, aki bármilyen közbiztonsági kockázatot jelentett volna a kerületi lakosok számára. Ránézésre nem feltétlenül bizalomgerjesztőek, de tudomásuk szerint nem volt semmi különösebb probléma velük. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy a lomtalanítás időszakában több mint 300 alkalommal intézkedtek, figyelmeztettek az önkormányzat emberei.
Házfelújítással és kertrendezéssel kombinált lomkirakás Szentmihályon – ezt viszont nem szállították el
Érdekesség, hogy amikor este tíz – fél tizenegy felé levonulnak a lomisok, akkor elindul az átlag kerületi polgár az Opeljével vagy a Skodájával kincsvadászatra. Jól öltözött állampolgárok guberálnak a lomok között, és ha fellelnek valami érdekességet, mint egy felújítható fonott kosár, valami dekor termék, egy újrahasznosítható előszobafal, boldogan viszik haza… S a dolgok előbb-utóbb igaz helyükre kerülnek – vagy nem.
Szőke Kati |
