|
A változó korba keveredett buszvárók ügye tartja izgalomban a kerületet – a szolgáltató kilétében történt változás miatt a kerületi buszváról egyes koros egyedeit elbontják, majd újakat telepítenek helyette. Ha a köztes időszak csapadékos napokra, vagy tűző napsütésre esik, akkor felszaporodik az anyázás. Pedig a mostani változás egy teljesen képtelen helyzet befejeződését jelenti, az új szolgáltató pedig oda is telepít buszvárókat, ahol eddig sohasem volt – ráadásul pedig még fizet is a reklámfelületért.
De nézzük a történetet, ami a buszvárók cseréjéhez vezetett. Az események még a rendszerváltozáshoz nyúlnak vissza, amikor az egyszerű gondolkodású ember számára teljesen természetes volt, hogy a buszvárókat a BKV telepíti a megállókba, és gondoskodik a karbantartásukról, tisztításukról. Csakhogy a megnyíló határokon mindenféle új ötlet is érkezett, például olyan, hogy a buszvárókba tömörült lakosság príma alanya a hirdetéseknek, érdemes ezen a piacon Magyarországon is körülnézni.
Az eredeti ötletgazda egy fiatal francia, Jean-Claude Decaux volt a 60-as években: ő találta fel a reklámokból finanszírozott fedett buszmegállót, ami meghódította egész Franciaországot, majd a világon mindenütt elterjedt. Elsőként Lyont hódította meg ötletével, majd számos más olyan önkormányzatot sikerült megnyernie, amely saját erőből nem tudta volna megoldani a buszra váró utasok védelmét. Az ötlet megoldására saját céget is alapított JCDecaux néven, amely aztán mindenféle más utcabútorra is kiterjesztette a koncepciót: padokat, bódékat, szemeteseket, illemhelyeket telepítettek és tartottak karban, a hirdetési felületekért cserébe – tehermentesítve ezáltal az önkormányzatokat az ilyen szolgáltatásoktól.
Igen nagy a valószínűsége, hogy onnan szivároghatott be hozzánk ez az ötlet. Hogy ki volt az úttörő a 90-es években, azt már igen bajos lenne kideríteni, de az első reklámhordozó buszvárókat azok telepítették a fővárosba. A nagy különbség az volt, hogy a közterületek tulajdonosát nem vonták be az üzletbe, legalábbis a XVI. kerületben jóideig senkinek fogalma sem volt a buszvárók reklámfelületeinek jogi hátteréről – illetve annak teljes hiányáról.
A frissen alakult, a tanácsrendszer átalakításával alaposan elfoglalt önkormányzatoknál nyilván nem tűnt fel senkinek, hogy a reklámhordozó buszvárókra nem kértek engedélyt, és nem is fizettek utána közterület-használati díjat. Miután a rendszer zavartalanul kialakult, ahogy telt az idő, természetessé és megszokottá is vált. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a fővárosban található utak egy része a kerületek tulajdonába került, más részük pedig a főváros tulajdonában volt. Tovább cifrázta a jogi helyzetet, hogy azok az utak, amelyeken busz járt, de mégis kerületi tulajdonban voltak, azok a főváros kezelésébe mentek át.
Az ősapaként buszvárókat telepítő cég 2007 táján az EPAMEDIA kft-re hagyományozta a várókat, majd ez a cég, sok egyéb reklámcéggel együtt 2011. április 4-én beolvadt a szépnevű JCDecaux Hungary Zrt.-be (JCD), ami az eredeti ötletgazda nevét viseli, bár a tulajdonosa Bécsben van bejegyezve. Miután a buszvárók jogutódlással kerültek a JCD tulajdonába, a XVI. kerület vonatkozásában a jogi feltételeket sem kellett rendezni: a gyakorlatban folytatódott a több évtizedes tevékenység.
Építés alatt az új szolgáltató buszvárója az Újszász úton. Ezután majd oda is jut buszváró, ahol eddig nem volt.
Elkészült buszváró a Pilóta utca és az Újszász út lámpás kereszteződésében
A JCD a buszvárók kihelyezése tekintetében kőkemény gazdasági szempontokat érvényesített: adott volt az az utaslétszám, ami felett üzletileg rentábilisnak látszott a buszváró kihelyezése, és csak ide voltak hajlandóak azokat telepíteni. A kerületben viszont rengeteg olyan hely van, ahol nem túl magas az utasforgalom (például a Thököly út – Sasvár utca sarok, vagy a Rákosi úton a Nádor utcai buszmegálló), s ezekre a helyekre nem került buszváró, bármit is mondott-kért a lakosság vagy az önkormányzat.
Kisforgalmű buszmegálló a Thököly út és a Sasvár utca sarkán. Az előző szolgáltató üzletpolitikája nem engedte, hogy ide váró kerüljön, mert nem termeli ki a reklámbevételét
A korábbi szolgáltató buszvárói változatlanul megmaradnak a XVI. kerületi (fővárosi tulajdonú) útvonalakon
Az Arany János utca átépítése kapcsán szembesült az önkormányzat azzzal, hogy a buszvárók hiánya nem holmi feledékenység vagy figyelmetlenség, hanem a JCD gazdasági filozófiájának szerves része. Akkor aztán felmerült, hogy lakosságbarát módon módosítani kellene a JCD-vel kötött szerződést – és ekkor derült ki, hogy nincs is szerződés...
Megpróbálták pótolni a múltból örökölt hiányosságot, de a JCD kemény volt, mint a beton. Az általuk küldött szerződéstervezetben olyanok szerepeltek, hogy például ha az önkormányzat utat épít, és a forgalomterelés érinti valamelyik buszvárót, akkor a kiesett utasforgalom miatt csökkenő reklámértéket az önkormányzatnak kellene megfizetnie. Arra pedig egyáltalán nem voltak hajlandóak, hogy az általuk használt reklámfelület után közterület-használati díjat fizessenek. Talán érthető, hogy ilyen áron az önkormányzat nem szívesen szerződött volna a francia köztéri multival...
Szerencsére előbukkant egy másik, feltörekvő cég, a Publimont kft, amelyik a piaci részesedésük növelése érdekében hajlandónak mutatkozott az önkormányzati igények kielégítésére. Ők vállalták, hogy forgalomtól függetlenül az összes kerületi buszmegállóba buszvárót telepítsenek, és vállalták a közterület-használati díj megfizetését is (ennek érdekében kellett nemrég módosítani a közterület-használati helyi rendeletet).
Az önkormányzat július végével felszólította a JCD-t, hogy a kerületi önkormányzati illetőségű területeken lévő buszmegállókból távolítsa el a buszváróit, a Publimontnak pedig 50 napja van a szerződés szerint arra, hogy a fedetlenül maradt buszmegállóhoz új buszvárókat telepítsenek. Ezek majd a cég Citylight szolgáltatásait gazdagítják a maguk 1,17 x 1,71 méteres megvilágított reklámfelületeikkel. A fővárosi tulajdonú utak esetében a buszmegállókban maradnak a JCD buszvárói, a XVI. kerület lakosai tehát utazásaik során a két cég kétféle buszváróival találkozhatnak.
Dr. Lukács Titanilla, a Vagyonhasznosítási Iroda vezetője nagy sikernek tartja, hogy sikerült ezt a kérdést rendezni – köszönhetően elsősorban Kovács Péter polgármester kemény tárgyalási technikájának. Több más önkormányzat ugyanis a csatározásba belefáradva kényszerűen elfogadta a JCD kemény feltételeit, és velük kötött szerződést. A Kertvárosban viszont sikerült elérni, hogy minden buszmegállóhoz kerül végre buszváró is, valamint a cég a reklámfelületek használati díjaként évente közel nyolcmillió forintot fizet.
Ferenci Zoltán
|
