|
Lecsapoltatta a környéken lévő mocsarakat, lakótelepet hozott létre, telkeket adományozott iskolának, templomnak, miközben támogatta is ezeket: ezért, és még sok minden másért is kapott szobrot Sashalom alapítója, Ehmann Viktor. A műalkotást a „Sashalom 100” emlékév alkalmából október 20-án avatták fel.
Az önkormányzat és a Kertvárosunk Értékeiért Egyesület által szervezett, a Miniszterelnökség, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő által támogatott ünnepélyes átadón beszédet mondott Szatmáry Kristóf. Az országgyűlési képviselő köszöntőjében azt mondta: „lehetne őt akár Sashalom Széchenyijének is nevezni, hiszen nemcsak hogy megálmodta ezt a települést, elindította a saját vállalkozásával, hanem utána a legnagyobb mecénása is lett a településnek. Ezért vagyunk itt száz évvel később, mert Sashalom büszke múltjára. Sashalmot úgy tudjuk életben tartani, hogyha emléket állítunk azoknak az embereknek, akik a mi közösségünk létrejöttének, fennállásának a mai napig kovászai.”
Az 1853-ban született Ehmann a Czinkotai Nagyitze csárda bérlőjeként, majd tulajdonosaként ismerte fel, az 1873-ban létrejött főváros egyre nagyobb számban vonzza majd a betelepülőket, akik közül sokan a magas lakbérek miatt csak a főváros környékén tudtak letelepedni. Ezért Huszka Gyulával, Cinkota főjegyzőjével megvásárolták a Sashalom domb körüli mocsaras területeket, majd lecsapolva parcellázták azokat. Ezen a területen alakult ki a róla elnevezett Ehmann-telep, és ebből kezdett fejlődni később Sashalom község. Ő és felesége telkeket adományoztak a település iskoláinak és az egyházi létesítményeinek, valamint jelentős összegekkel támogatták azok felépítését.
Ehmann Viktornak tehát nagy szerepe volt abban, hogy a terület lélekszáma emelkedni kezdett, és gazdasága virágzó fejlődésnek nézhetett elébe. Az 1900-as években épült meg az első gyár, egy famegmunkáló-telep, majd a következő években a konzervgyár, a kalapgyár, a fésű- és díszműgyár. A község felértékelődött és rohamos fejlődésnek indult, amikor 1888-ban megépítették a Kerepes és a Keleti pályaudvar között közlekedő HÉV-et.
A lélekszám növekedésével egyenes arányban erősödött az itt élők közösségtudata és az önállóság gondolata, ez nyert jogi formát 1923 augusztus 1-jén, önálló községgé vált Sashalom, elszakadva az akkor szintén önálló településtől, Cinkotától.
|
